Összefoglalás. A szerző a növendék baromfi vékonybélflórájának dysbiosisára, az elhalásos bélgyulladás kialakulására hajlamosító tényezőket elemzi. A nehezen emészthető takarmányalkotók, emésztési zavarok, a coccidiosis, az antinutritív anyagok és az immunszuppresszív tényezők (vírusok, vakcinák, mikotoxinok stb.) mellett a tartási körülményekből eredő stressztényezőknek a betegség kialakulását elősegítő szerepével a hazai baromfiiparnak is számolni kell, annak ellenére, hogy nem elsősorban búzára alapozott takarmányokat etetünk.

Összefoglalás. A szerzők irodalmi adatok alapján áttekintik a humán salmonellosisok magyarországi helyzetét, és összehasonlítják az adatokat az EU tagországok átlagos értékeivel. Ezt követően ismertetik a gazdasági haszonállatok salmonellosisainak visszaszorítására tett hazai intézkedéseket. Rámutatnak arra, hogy már az EU csatlakozás előtt 10 évvel az MTA szakbizottsága és az FVM Salmonella-gyérítési útmutatót tett közzé. Időrendi sorrendben számba veszik a jogharmonizáció során és azt követően megjelent hazai jogszabályokat, és részletesen ismertetik a jelenleg érvényes rendeletet. Kitérnek állatfajok és hasznosítási irány szerint a mintavétel szabályaira és a pozitív vizsgálati eredmény esetén teendő hatósági intézkedésekre. Röviden érintik a megelőzés lehetőségeit, majd azokat a pénzügyi támogatásokat veszik sorra, amelyek a gyérítési programok költségviselésében nyújtanak segítséget a termelőknek, ill. a hatósági intézkedések során keletkezett károk megtérítését teszik lehetővé. Végül megállapítják, hogy a gyérítési program eddig sikeresen folyt: a tenyésztyúkállományok S. Enteritidis és S. Typhimurium fertőzöttségét sikerült 1% alá szorítani, a tojótyúkállományok fertőzöttsége is 4% alatti volt 2009-ben.

A mikrobiológiai ismeretek bővülése számottevő eredményekhez vezetett a fertőző betegségek elleni védekezés területén, a kórokozók jobb megismerése ugyanakkor újabb kihívásokat is jelent. Jelen dolgozat összefoglalót nyújt az RNS-vírusok változékonyságáról, az annak hátterében feltárt mechanizmusokról, valamint ezek következményeivel kapcsolatos ismeretekről. A vírusreplikációért felelős polimeráz enzimek kevéssé pontos működése miatt az RNS-vírusok egymástól kisebb-nagyobb mértékben különböző mutánsok halmazaként léteznek, amelyet vírus kvázispeciesnek neveznek.

Immunhisztokémiai tanulmány
Klaudin-1, -3 és -4-expresszió kutyák egészséges májszövetében

Összefoglalás. A szerzők közleményükben leírják immunhisztokémiai tapasztalatukat az egészséges kutyák májmintáiban végzett klaudin-1-expressziós vizsgálataikról. A humanizált antiklaudin-1 ellenanyagra alapozott kutatásuk során azt tapasztalták, hogy az egészséges kutyák májában a periportalis 5–6 májsejtsorban (az I. acinus zónában) a membránban intenzív klaudin-1-expresszió észlelhető.

Manapság is nagy gazdasági veszteséget okoznak a sertéstartásban a légzőszervi megbetegedések, amelyek legtöbbször vírusos és baktériumos kevert fertőzés formájában lépnek fel. A leggyakoribb kórokozók a Mycoplasma hyopneumoniae, az Actinobacillus pleuropneumoniae, a PRRSV, az influenza- és a circovírus.

A szerzők adenovírusok és herpesvírusok előfordulásának gyakoriságát mérték fel hazai, vadonélő és állatkerti emlős ragadozók mintáinak PCR-vizsgálatával. Az összesen 75 minta közül kettőt találtak pozitívnak adenovírusra és csupán egyet herpesvírusra. A PCR-termékek nukleotid sorrendjét meghatározták és elemezték. Megállapították, hogy a 33, kilőtt aranysakál közül kettőnek a belső szerveiben 2-es típusú kutya-adenovírus volt. Az egyetlen vizsgált borzminta egy gépkocsi által elütött egyedből származott, és ennek szerveiben a nemrégiben Nagy-Britanniában izolált borz-herpesvírus DNS-ét azonosították. A mintagyűjtés során a húsevő eredet volt az egyetlen válogatási szempont, és a mintaszám növelése érdekében a szerzők élő állatok ürülékét, továbbá vadászat során lelőtt állatokat is vizsgáltak. Ezért az esetek többségében betegség gyanúja fel sem merült.

A szerzők emberek elleni kutyatámadásokat elemeztek hároméves időszak keretében (2005–2008). Figyelembe vették a támadó ebek fajtáját, nemét és korát, valamint a megharapott emberek korát és az okozott sebesülések helyét. Megállapították, hogy a kutyaharapások zömét nem az ún. „veszélyesebek“ (pitbull, argentindog, bandog, Tosainu stb.) okozták. Kankutyák gyakrabban támadtak, mint nőstények, és a legtöbb támadó kétéves eb volt. A legtöbb áldozata 18–40 éves korosztályból került ki, a kutyaharapás által okozott sebesülések pedig leggyakrabban a felső végtagokat érték (47,6%).

A viselkedéssel párhuzamosan zajló élettani folyamatok egyik legáltalánosabban használt jelzője a szívritmus. A szívritmus igen változékony élettani jellemző,szinte az összes külső és belső környezeti inger, amivel az egyednek adottidőben szembesülnie kell, hatással lehet rá. Így nem csak a fizikai aktivitásból adódó szükségletek, hanem a pszichés/kognitív állapotok is megváltoztathatják a szívritmust. A szerzők, az irodalmi adatok alapján, összefoglalják, hogy a fizikai aktivitás mellett a különböző pszichikai és kognitív hatások hogyan befolyásolják az állatok szívritmusát.

Esetismertetés

A szerzők egy 8 éves, keverék, szuka kutya emlőmirigyéből sebészileg eltávolított szimplex emlőadenoma kórszövettani tanulmányát ismertetik. Az adenoma állományában multifokálisan, faggyúmirigymetaplasia jeleivel, a stemsejtek ilyen irányú differenciálódására utaló szövetet találtak. A differenciált sebocyták környezetében ductulusszerű, elszarusodó hámsejtekkel bélelt képződményeket találtak. Az immunhisztokémiai vizsgálatok során intenzív citokeratin-14 citoplazmatikus pozitivitást tapasztaltak a metaplasticus faggyúmirigyhámsejtekben. A Ki-67 proliferációs index 4–5%-nak bizonyult. A klaudinexpressziós immunhisztokémiai vizsgálatok ugyancsak alátámasztották a daganat benignus jellegét.

A változó fogyasztói szokások vagy megítélés miatt a tenyésztők új kihívások elé néznek, amelyek megfeleléséhez a testtömeg-gyarapodás és húsminőség (intra-muscularis zsír, hátszalonna-vastagság, hússzín és lédússág) genetikai hátterének megismerése nyújthat segítséget. A szerzők áttekintik a húsminőséget és zsírbeépítést szabályozó főbb géneket és felhasználási lehetőségeiket; így például a hús minőségét döntően befolyásoló, régóta alkalmazott HAL és RN gének mellett kitérnek az újabban vizsgált, zsírbeépítést irányító LEP és LEPR, A- és H-FABP, ACL, MC4R, FTO gének ismertetésére, amelyeknek polimorfizmusai szignifikáns hatásúak lehetnek a különböző zsírosodással kapcsolatos tulajdonságokra (különösen az intramuscularis zsírtartalomra és a hátszalonna-vastagságra), és magyarázattal szolgálhatnak a fajták közti eltérő húsminőség kialakulására.